SZERELEM ÉLŐ LÁNGJA

Szerelem élő-lángja,
lelkem legközepében,
milyen vigyázva, míly szelíden sebzel!
Nem fáj sebed marása,
fejezd be hát egészen,
találkozásunk hártyáját szakítsd el!

Ó, seb, gyönyörbe forgatsz!
Égetés édessége!
Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!
Örök életről hírt adsz,
kárpótolsz mindenért te!
Megölsz, s halállal új életre keltesz.

Örökkön égő mécses,
érzékeim homályos
üregeit világod beragyogja,
mi vak volt, íme, fényes,
tökéletes, világos,
melegét, fényét Kedvesének adja.

Mellemben lakva titkon
ébredsz lágy fuvalommal,
eszméltetsz nyugalomra, szerelemre.
Lélekzeted beszívom,
eltöltesz javaiddal.
Ilyen gyöngéden ejtesz szerelembe!