anterior   aleatorio / random   subir   inicio / home   siguiente / next


        AZ ÉDEN FÁJA

Ne engedj kísértésbe esnem, ó Margaríta,
válassz el ujjaidtól, melyek tű módra bölcsek,
válassz el kivirágzott törzsed tojáshajától,
a legszebb paripától válassz el, mert te tudsz csak.

Szabadíts meg a mézes túlvilági utaktól,
hogyha egy fa tövében a pejparipa vár rám,
távoztasd tőlem el karmát a vasderesnek,
és a fahéjszín kanca nárdus-illatú hátát.

Föld tőre, ég almája és ama drága ösvény
nehogy az útjukat kart karba öltve járják.

Ne hagyj virág-borított tereiden rohannom,
ne tiporjak fatális füvedre, Margaríta;
rejtelmes vizeidben tajtékot sose verjek,
és azúr köveidből szikrát sose szakítsak.

Téríts el vizeidtől —alkohol még a fürtben—
vérvörös pipacsodnak heves zuhatagától,
tüskés szederbokortól, árkaitól az útnak,
az arany viperától, mely tekereg az ágon.

Téríts el a nyilaktól, a görbétől s vonaltól,
és a lomb hintájától, mely magas és virágzó.

Te vagy a tejfa és a fügefa és az Éden
az éber tüzek házad felégetni kívánják,
kertjeid átkutatni, tiporni selymes éked:
Margaríta, emeld fel varázshatalmú pálcád,
és a reám acsargó makacs kígyótól védj meg!

autógrafo

Juvencio Valle
Tótfalusi István magyar fordítása


subir   poema aleatorio   Nimbo de piedra (1941)   siguiente / next   anterior / previous
español Versión original