BÚCSÚ

Tenger gyöngye! Nyugat csillag-leánya!
Gyönyörű Kuba! Csillogó egedre
fátyol borul, az éj fénykönnyü leple
s borús homlokomra a bánat árnya.

Megyek! Fürge matrózok népe vár ma,
hogy eltépjen tőled, szivem szigetje,
s vitorlabontó zajban ébredezve
izzó földed szeleit ránk bocsátja.

Isten hozzád, boldog haza, te éden!
Hajóm a végzet bármerre sodorja,
édes neved tüzét fülemben érzem!

Isten hozzád! Csattog a telt vitorla…
horgonyt vonunk… hajónk remeg a szélben
s némán kifut a tajtékzó habokra.