A MÉLYSÉGES ÉLET ÉNEKE
Van úgy, hogy egész lényünk
szökellés, csupa
szökellés,<br>
mintha a szél szeszélye a fű nyergébe
hág.<br>
Egy másik ég magasából
mosolyog az
élet.<br>
Megbízható, világos és
tenger módra
tág.<br>
<br>
S van úgy, hogy egész lényünk
virágzás, csupa
virágzás,<br>
mint áprilisban a szántó, a
láz lelte
vidék;<br>
s szellemi esők üdvös hatására
a lélek<br>
sarjadó ábrándokkal
tarkállik, mint a
rét.<br>
<br>
S van úgy, hogy egész lényünk
komorság, csupa komorság,<br>
mint vak kősivatag, hol gyalázat
táboroz:<br>
s lámpások seregével
állít be
éjszakánk, hogy<br>
csillogó pénzen mérje, mi a
Jó, mi a Rossz.<br>
<br>
S van úgy, hogy egész lényünk
szelídség, csupa szelídség
...<br>
(gyerekkorunkat idézi az este! zafír
tavak!)<br>
egy verssor, a csicsergés, a hegy, a madár
röpte,<br>
még maguk kínjaink is - mosolyt
fakasztanak.<br>
<br>
S van úgy, hogy egész lényünk
mohóság, csupa
mohóság,<br>
fölkínálhatja húsát
enyhületül a nő,<br>
derekát átkaroljuk, mellét
megsimogatjuk,<br>
de egy duzzadt gyümölcstől
kéjvágyunk
újra nő.<br>
<br>
S van úgy, hogy egész lényünk
jajongás, csupa jajongás,<br>
mint gyásztól komor éjek
zokogó fenyvese:<br>
a világ fájdalmától
nyög ilyenkor a
lelkünk,<br>
s meg nem vigasztalhatja az Isten maga se.<br>
<br>
És, jaj, van egy nap, ó Föld, van egy
nap ... egy
olyan nap,<br>
mikor horgonyt szedünk, bár nem vár
kikötni
part...<br>
Egy nap, mikor a szélvész megbokrosodva
száguld.<br>
Egy nap, mikor az úttól vissza senki se tart!
Porfirio Barba Jacob
Orbán Ottó fordítása