UTAZÁSOK

Egy udvar Víborában,
ahol az árnyék föléri a csöndet,
a fával, a fűvel, a keserűséggel,
a sebhelyes malterral, amíg
egy más világ pálmái is ott sorakoznak
a nyugodt levegőbe vésve.
Kimenni az udvarra, belépni
az évek romos illatába, mintha
az élet túlsó felére utaznánk,
ott lenni, mintha nem volnánk,
a félhomályban,
ahonnan minden jön, ahová
minden megy, a dolgok végezetével, csöndnek.