KARNEVÁLI KÖNYÖRGÉS

Ó Luna, ki sportwoman-ként jól vezeted a csillag-
övek s fogyatkozások során át cabrioléd:
Arábiád egének izzó selymébe tekerve,
ó Luna, kegyelmes Luna, lennék bár Józsuéd!

Varázsos fehérséged borítaná a sátram,
és nemes csupaszságod a tüllt is bántaná;
vagy a legendák sápadt múltjának tébolyával,
érinthetetlen mátka, kék fátylad omolna alá.

Ábrándképek Lunája, a lila alkonyatba
óaranyad unottan veti a mélakórt,
míg magad a csöndes tenger néptelen távlatában
kémleled, gyászos kócsag, az örökkévalót.

A te misztikus havadban fürdeti lábát Mária,
Harlekin vigyorgását látni korongodon,
költészeted söprűje, a szerelemmel elegy bűn,
részegítő és sápadt, mint a rajnai bor.

És mind e dicsőséget, mit himnuszom magasztal,
hét hónapra jött magzat, kit szeszben tartanak,
az idő majd öröklött rangod javára írja,
mert nem vagy más, ó Luna, mint álarcban a Nap.